Nagyjából Izland méretű sziget a 78 szélességi körön. Igen ez már eléggé észak!
Csak viszonyításul Budapest 47, Reykjavik 64 az északi sark pedig ugyebár a 90 szélességi körön fekszik.
Az utazás elég hosszú és fárasztó volt, de igazából én választottam a nehezebb utat. A repülő Oslóból indult, én pedig úgy döntöttem, hogy az odáig vezető utat kivételesen vonattal teszem meg. Sok helyről hallottam, hogy a 8-9 órás út gyönyörű helyeken kanyarog, fjordok és hegyek között. És tényleg így volt. A csatlakozás is jól jött ki, mert csak egy órám volt a gép indulásáig, amit sorban állással töltöttem nagyjából. Aztán repcsire fel és már csak 2-3 óra választott el a nyári hidegtől.
Fázni nem fáztam, de a fény eléggé zavart, de azért túléltem.
Svalbard éjfélkor (az ott én vagyok) |
Első nap túrázni mentünk (ja igen nem egyedül voltam, hanem négy másik emberkével) a "városhoz" közeli hegyekbe. Longyearbyen és környéke, a világháborúk után nagy szénbányász telep volt.
Most a kilenc bányából, azt hiszem csak egy üzemel. De durva, hogy kb kétezer ember él itt az Isten háta mögött.
sok-sok éves fosszília |
Másnap Kajakozás és hajóút volt tervben. A víz persze rohadt hideg volt, a szél meg erős, de a neoprén ruha, meg a több rétegnyi aláöltöző szerencsére melegen tartott. Áteveztünk a fjord túloldalára (kb 3 kilométer), ahol rénszarvasok fogadtak. Kajalás és vissza a városba. Az itteni rénszarvasok valamivel kisebbek és furábbak mint a kontinensen találhatók.
Megittunk egy sört a két program között (nagyjából fél áron, mint amennyibe Stavangerben kerül) aztán nyomás a hajóhoz. A nem alvás, túrázás, kajakozás után kellőképpen fáradtak voltunk, úgyhogy jó volt ücsörögni a hajóban forró levest szürcsölve, várva valami különleges állatra.
Két nagy gleccser felé vettük az irányt, ahol általában fokák süttetik magukat a jégen. Ahol fóka van ott pedig a jegesmedve sincs messze (mert ugye többek között azt eszi). Sajnos az idő elég borongós volt szóval se fókát se medvét nem láttunk, viszont három bálna elúszott mellettünk. A magyar nevét sajnos nem tudom, angolul Fin whale, ami a kék bálna után a második legnagyobb élőlény a földön.
Láttam puffint is meg egy sor fura madarat. (sajnos ezekről nem tudtam jó képeket csinálni)
A kempingben pedig minden nap megjelent egy sarki róka, tojásokra vadászva. Elég könnyű volt kiszúrni, mert vagy 5 madár körözött fölötte mindig és próbálták elkergetni.
Tizenegy körül végeztünk a hajóúttal, onnan pedig már a reptérre mentünk, mert hajnali 4kor indult a gép. A hazaút kicsit kikészített, úgy 36 órát voltam ébren (és az előtte való két napban se sokat aludtam), de ez a túra abszolút megérte. Sőt!
Aki teheti (mert sajnos nem olcsó, viszont rohadt drága) az gondolja meg, hogy inkább ide utazzon egyszer az életében a sok meleg égövi hely helyett! Szuper, semmi mással össze nem hasonlítható élményekben lesz része!