Oldalak

2015. április 28., kedd

Izland

Na ugye mondtam, hogy a tavasz izgalmasabb lesz! Két héten belül a második posztom!
Már régóta gondolkodtam azon, hogy megnézzem Izlandot és most szerencsére sikerült átültetni a valóságba az álmodozást!
Egy kedves ismerősöm (innentől Lili) az Icelandair Hotel láncnál dolgozik, így adta magát a dolog, hogy megkérdezzem tőle, tudna-e segíteni szállás és minden más ügyben!
Tudott!
Már vagy egy hónapja lefoglaltam a repjegyem (helyi viszonylatban nagyon olcsón), és elkezdtük a tervezgetést, mit, merre, mikor, hogyan nézzünk meg. Mivel február óta van kint, még nem nagyon utazgatott, szóval kivett pár nap szabit, hogy velem tudjon jönni!

Az út!
Izlandon az egyetlen normális reptér Reykjaviktól délre egy kis faluban (Keflavik) van. Ennek megfelelően én is ide érkeztem, kocsi bérlés, és irány a főváros, ahol Lili már várt. Sötétedés előtt még volt pár óránk, szóval kicsit sétáltunk, felderítettük a terepet. Nem egy nagy durranás a hely, jó gyorsan végeztünk is, majd irány Borgarnes (itt dolgozik Lili).

Reykjaviki templom
Kedves kis falu, vagy város, nem tudom, mert az egész szigeten alig élnek emberek, úgyhogy ha egymás mellett legalább tíz ház van, az már lehet városnak számít nekik.

Reykjaviki játszótér

Reykjaviki koncerthall
Borgarnes

Kis sörözés este aztán alvás, mert másnap reggel indultunk a Saefellsnes félszigetre.
Ez nagyjából 130 kilométerre van Borgarnestől, 200-ra Reykjaviktól. Egy rakás célpontunk volt, de mivel nem akartunk rohanni három helyen álltunk meg végül. Mind a három megérte:)














A félsziget után még benéztünk a hotelba kicsit, kidobtuk Bercit (ő a szakács és velünk jött ezen a napon) aztán zúztunk is tovább Reykjavikba, ahol aznap aludtunk. Kora este értünk oda szóval bementünk a citybe enni! Nehéz döntés volt, de végül egy fish&chips éttermet választottunk. Finom volt csak kevés, így keresgéltünk tovább.
Már első nap kiszúrtam egy kis bisztrót. Elég lepukkantnak tűnt, inkább néztem kalóz tanyának, mint étteremnek, pedig körülötte egy rakás fancy étterem terpeszkedett, ami tele volt turistával.
Végül bementünk. Nyárson lehetett csupa finom dolgot rendelni, amit meggrilleztek nekünk.
Rákot, zöldséget és bálnát ettünk!
bálna bá
Igen bálnát! Tudom, hogy cuki és kevés van belőle, de ha már ott voltam megkóstoltam. Egyébként két kis szeletet ettem, szóval nem vagyok annyira gonosz! (na jó, gonosz vagyok, mivel ezért a két nyomorult kis szeletért is meghalt egy óriás és veszélyeztetett élőlény)

bocs hogy ki van égve a kép
mellettem egy elég erős fényű hűtő volt

Másnap a golden circle volt soron. Ez az út körbe visz egy elég nagy nemzeti parkon, ahol a gejzírek, és nagy vízesések vannak. Mondjuk nagy vízesés mindenhol van kb:)
Lényeg a lényeg, megérkeztünk a gejzírekhez, ami fantasztikus kicsit csalódás volt. Maga a cucc szép, de kb mintha egy múzeumban mászkálnál. Kiépített hely, és kordonok között csekkolhatod a kicsi, közepes és nagy gejzíreket. Norvégiában, ha van egy természeti jelenség nem építik így körbe, vagy sokkal diszkrétebben.
Az egyik gejzír nagyjából öt percenként kitör jó magasra, ami egyébként szuper és látványos! Mindenképp érdemes megnézni!

annyiból jó, hogy voltak rajtunk kívül emberek,
hogy jobban lehet érzékelni, milyen magasra tör ki



A nap végén Víkbe érkeztünk meg. Pár ház, plusz egy nemrég felhúzott hotel, egy gyönyörűséges völgyben. Itt találkoztunk a sráccal, aki által Lili kijött. Kedves srác, jót beszélgettünk vele egy sör mellett, de elég korán kidőltem ezen az estén is.
Következő nap a Víkhez közel eső partszakaszt néztük meg, majd indulás tovább a megjegyezhetetlen és kiejthetetlen nevű Kirkjubæjarklausturba.






Ez a rész egyébként elképesztő volt. Azt hiszem ez volt a kedvenc napom. Miután elhagytuk a fekete partot egy hosszú és kopár út következett, nagy és félelmetes porfelhőkkel. Szerencsére alig egy óra alatt átértünk rajta és jöhetett a következő látványosság. A nevekkel kicsit gondba vagyok, mert leírni sem egyszerű, Fjaðrárgljúfur, de a lényeg hogy ez egy kanyon, egy kis folyóval a közepén.




Ez a nap kicsit rövidebb volt tekintve, hogy csak ezt a két helyet néztük meg, de nem is volt baj picit pihenni. Klaustur is nagyjából három ház, egy hotel, és egy iskola, de szerencsére a sulihoz tartozik egy kis uszoda is, ahol kinti meleg vizes medencében áztattuk magunkat, kilátással egy vízesésre. (itt nem lehetett fényképezni szóval erről nincs kép)
Alvás és reggel korán kelés mert Lilinek vissza kellett érnie időben melózni, nekem meg le kellett adnom a verdát. Plusz út közben meg akartunk nézni két bazinagy vízesést, amit direkt a végére tartogattunk! Mindkettő nagyon állat! Az egyiknél be lehet menni a víz mögé a kis lyukba. Bár nem is olyan kicsi az a lyuk. Elég para volt mert minden le volt fagyva, de azért túléltük.












4 körül értem a reptérre és úgy voltam vele, hogy mivel reggel megy a gépem nem megyek hotelbe hanem inkább ott alszom. Olyan rohadt hideg volt, hogy egy percet se aludtam, szenvedtem össze vissza, aztán szerencsére reggel lett és felszállhattam a gépre melegedni:)


Aztán hazaértem!
Itt a vége fuss el véle! De ráadásnak még egy térkép, meg pár út!



Izlandi zene:


2015. április 18., szombat

Preikestølen


A hét eleji tervekben még nem szerepelt, hogy pénteken elmegyek túrázni, és végre megnézem a pulpit rockot (norvégul Preikestølen), de egy kedves ismerősöm meglátogatott és nem akartam, hogy egyedül menjen. Nem egy veszélyes út, de mivel arra felé még hó és jég van, inkább elkísértem.
Szóval reggel 6-kor kelés és indulás minél előbb, mert a túrától függetlenül nekem délután/este dolgoznom kellett!

Kompozás buszozás és egy óra múlva már ott is voltunk a kiinduló pontnál. Az infó táblán 4 óra van megjelölve menetidőnek és elvileg médium kategória. 
Tekintve, hogy egy nyomorult kirándulásnak se tudok úgy neki indulni, hogy "na sétáljunk egy jót" nyilván fele ennyi idő alatt teljesítettük a távot:)
De szó sem volt rohanásról. Sokszor megálltunk fényképezni, és a fagyott sziklák miatt egyébként sem lehetett ugrálni mint a kecskék, oda kellett figyelni. Négy kilométer az egész, de az első kettő elég meredek úton visz fel.

Gyönyörű napsütéses idő volt, így egy idő után már majdnem hogy pólóban nyomultunk. 
Másfél óra kellett felfelé, ami nem egy rossz idő.
Ha az ember beírja a googleba a hely nevét a legtöbb kép tele van turistákkal...a korai kelésnek köszönhetően viszont nagyjából négy másik ember volt rajtunk kívül ott. 
Negyven percig gyönyörködtünk, pihentünk, ettünk, ittunk, fényképeztünk aztán indulás vissza. 
Lefelé még jobb időt, egy óra tíz percet repesztettünk. Ami a legjobb, hogy ekkor már rengetegen jöttek velünk szembe, akik épp felfelé tartottak. A korán kelés tehát meghozta gyümölcsét és mindenkit sikerült beelőzni!

És most jöjjenek a képek:


























Durva érzés a semmibe lógatni a lábad!