Svalbard

Négy nap, amit már régóta vártam! Svalbard, Spitzbergen, Spitzbergák!
Nagyjából Izland méretű sziget a 78 szélességi körön. Igen ez már eléggé észak!
Csak viszonyításul Budapest 47, Reykjavik 64 az északi sark pedig ugyebár a 90 szélességi körön fekszik.
Az utazás elég hosszú és fárasztó volt, de igazából én választottam a nehezebb utat. A repülő Oslóból indult, én pedig úgy döntöttem, hogy az odáig vezető utat kivételesen vonattal teszem meg. Sok helyről hallottam, hogy a 8-9 órás út gyönyörű helyeken kanyarog, fjordok és hegyek között. És tényleg így volt. A csatlakozás is jól jött ki, mert csak egy órám volt a gép indulásáig, amit sorban állással töltöttem nagyjából. Aztán repcsire fel és már csak 2-3 óra választott el a nyári hidegtől.

Este érkeztem, de ez nagyjából semmit sem számít mert itt nincs este! Éjfélkor is olyan mintha délután kettő lenne, szikrázó napsütéssel (már ha nincsenek felhők). Az alvásra ez kicsit rá is nyomta a bélyegét. Meg az is, hogy a kempingben aludtam, sátorban, rikácsoló madarak között :)
Fázni nem fáztam, de a fény eléggé zavart, de azért túléltem.

Svalbard éjfélkor (az ott én vagyok)

Első nap túrázni mentünk (ja igen nem egyedül voltam, hanem négy másik emberkével) a "városhoz" közeli hegyekbe. Longyearbyen és környéke, a világháborúk után nagy szénbányász telep volt.
Most a kilenc bányából, azt hiszem csak egy üzemel. De durva, hogy kb kétezer ember él itt az Isten háta mögött.

sok-sok éves fosszília

Vissza a túrához. Öt órát mentünk, persze kísérővel, mert egyedül fegyver nélkül nem ajánlott sehova se menni. Nekünk meg ugye nincs puskánk. Erre a Svalbardon élő háromezer jegesmedve miatt van szükség. A kirándulás után bóklásztunk még kicsit a városban, aztán vissza stoppoltunk a kempingbe.

Másnap Kajakozás és hajóút volt tervben. A víz persze rohadt hideg volt, a szél meg erős, de a neoprén ruha, meg a több rétegnyi aláöltöző szerencsére melegen tartott. Áteveztünk a fjord túloldalára (kb 3 kilométer), ahol rénszarvasok fogadtak. Kajalás és vissza a városba. Az itteni rénszarvasok valamivel kisebbek és furábbak mint a kontinensen találhatók.




























Megittunk egy sört a két program között (nagyjából fél áron, mint amennyibe Stavangerben kerül) aztán nyomás a hajóhoz. A nem alvás, túrázás, kajakozás után kellőképpen fáradtak voltunk, úgyhogy jó volt ücsörögni a hajóban forró levest szürcsölve, várva valami különleges állatra.

Két nagy gleccser felé vettük az irányt, ahol általában fokák süttetik magukat a jégen. Ahol fóka van ott pedig a jegesmedve sincs messze (mert ugye többek között azt eszi). Sajnos az idő elég borongós volt szóval se fókát se medvét nem láttunk, viszont három bálna elúszott mellettünk. A magyar nevét sajnos nem tudom, angolul Fin whale, ami a kék bálna után a második legnagyobb élőlény a földön.

Láttam puffint is meg egy sor fura madarat. (sajnos ezekről nem tudtam jó képeket csinálni)
A kempingben pedig minden nap megjelent egy sarki róka, tojásokra vadászva. Elég könnyű volt kiszúrni, mert vagy 5 madár körözött fölötte mindig és próbálták elkergetni.

Tizenegy körül végeztünk a hajóúttal, onnan pedig már a reptérre mentünk, mert hajnali 4kor indult a gép. A hazaút kicsit kikészített, úgy 36 órát voltam ébren (és az előtte való két napban se sokat aludtam), de ez a túra abszolút megérte. Sőt!

Aki teheti (mert sajnos nem olcsó, viszont rohadt drága) az gondolja meg, hogy inkább ide utazzon egyszer az életében a sok meleg égövi hely helyett! Szuper, semmi mással össze nem hasonlítható élményekben lesz része!

Izland

Na ugye mondtam, hogy a tavasz izgalmasabb lesz! Két héten belül a második posztom!
Már régóta gondolkodtam azon, hogy megnézzem Izlandot és most szerencsére sikerült átültetni a valóságba az álmodozást!
Egy kedves ismerősöm (innentől Lili) az Icelandair Hotel láncnál dolgozik, így adta magát a dolog, hogy megkérdezzem tőle, tudna-e segíteni szállás és minden más ügyben!
Tudott!
Már vagy egy hónapja lefoglaltam a repjegyem (helyi viszonylatban nagyon olcsón), és elkezdtük a tervezgetést, mit, merre, mikor, hogyan nézzünk meg. Mivel február óta van kint, még nem nagyon utazgatott, szóval kivett pár nap szabit, hogy velem tudjon jönni!

Az út!
Izlandon az egyetlen normális reptér Reykjaviktól délre egy kis faluban (Keflavik) van. Ennek megfelelően én is ide érkeztem, kocsi bérlés, és irány a főváros, ahol Lili már várt. Sötétedés előtt még volt pár óránk, szóval kicsit sétáltunk, felderítettük a terepet. Nem egy nagy durranás a hely, jó gyorsan végeztünk is, majd irány Borgarnes (itt dolgozik Lili).

Reykjaviki templom

Kedves kis falu, vagy város, nem tudom, mert az egész szigeten alig élnek emberek, úgyhogy ha egymás mellett legalább tíz ház van, az már lehet városnak számít nekik.

Reykjaviki játszótér

Reykjaviki koncerthall

Borgarnes

Kis sörözés este aztán alvás, mert másnap reggel indultunk a Saefellsnes félszigetre.
Ez nagyjából 130 kilométerre van Borgarnestől, 200-ra Reykjaviktól. Egy rakás célpontunk volt, de mivel nem akartunk rohanni három helyen álltunk meg végül. Mind a három megérte:)

A félsziget után még benéztünk a hotelba kicsit, kidobtuk Bercit (ő a szakács és velünk jött ezen a napon) aztán zúztunk is tovább Reykjavikba, ahol aznap aludtunk. Kora este értünk oda szóval bementünk a citybe enni! Nehéz döntés volt, de végül egy fish&chips éttermet választottunk. Finom volt csak kevés, így keresgéltünk tovább.
Már első nap kiszúrtam egy kis bisztrót. Elég lepukkantnak tűnt, inkább néztem kalóz tanyának, mint étteremnek, pedig körülötte egy rakás fancy étterem terpeszkedett, ami tele volt turistával.
Végül bementünk. Nyárson lehetett csupa finom dolgot rendelni, amit meggrilleztek nekünk.
Rákot, zöldséget és bálnát ettünk!

bálna bá

Igen bálnát! Tudom, hogy cuki és kevés van belőle, de ha már ott voltam megkóstoltam. Egyébként két kis szeletet ettem, szóval nem vagyok annyira gonosz! (na jó, gonosz vagyok, mivel ezért a két nyomorult kis szeletért is meghalt egy óriás és veszélyeztetett élőlény)

bocs hogy ki van égve a kép
mellettem egy elég erős fényű hűtő volt

Másnap a golden circle volt soron. Ez az út körbe visz egy elég nagy nemzeti parkon, ahol a gejzírek, és nagy vízesések vannak. Mondjuk nagy vízesés mindenhol van kb:)
Lényeg a lényeg, megérkeztünk a gejzírekhez, ami fantasztikus kicsit csalódás volt. Maga a cucc szép, de kb mintha egy múzeumban mászkálnál. Kiépített hely, és kordonok között csekkolhatod a kicsi, közepes és nagy gejzíreket. Norvégiában, ha van egy természeti jelenség nem építik így körbe, vagy sokkal diszkrétebben.
Az egyik gejzír nagyjából öt percenként kitör jó magasra, ami egyébként szuper és látványos! Mindenképp érdemes megnézni!

annyiból jó, hogy voltak rajtunk kívül emberek,
hogy jobban lehet érzékelni, milyen magasra tör ki

A nap végén Víkbe érkeztünk meg. Pár ház, plusz egy nemrég felhúzott hotel, egy gyönyörűséges völgyben. Itt találkoztunk a sráccal, aki által Lili kijött. Kedves srác, jót beszélgettünk vele egy sör mellett, de elég korán kidőltem ezen az estén is.
Következő nap a Víkhez közel eső partszakaszt néztük meg, majd indulás tovább a megjegyezhetetlen és kiejthetetlen nevű Kirkjubæjarklausturba.

Ez a rész egyébként elképesztő volt. Azt hiszem ez volt a kedvenc napom. Miután elhagytuk a fekete partot egy hosszú és kopár út következett, nagy és félelmetes porfelhőkkel. Szerencsére alig egy óra alatt átértünk rajta és jöhetett a következő látványosság. A nevekkel kicsit gondba vagyok, mert leírni sem egyszerű, Fjaðrárgljúfur, de a lényeg hogy ez egy kanyon, egy kis folyóval a közepén.

Ez a nap kicsit rövidebb volt tekintve, hogy csak ezt a két helyet néztük meg, de nem is volt baj picit pihenni. Klaustur is nagyjából három ház, egy hotel, és egy iskola, de szerencsére a sulihoz tartozik egy kis uszoda is, ahol kinti meleg vizes medencében áztattuk magunkat, kilátással egy vízesésre. (itt nem lehetett fényképezni szóval erről nincs kép)
Alvás és reggel korán kelés mert Lilinek vissza kellett érnie időben melózni, nekem meg le kellett adnom a verdát. Plusz út közben meg akartunk nézni két bazinagy vízesést, amit direkt a végére tartogattunk! Mindkettő nagyon állat! Az egyiknél be lehet menni a víz mögé a kis lyukba. Bár nem is olyan kicsi az a lyuk. Elég para volt mert minden le volt fagyva, de azért túléltük.

4 körül értem a reptérre és úgy voltam vele, hogy mivel reggel megy a gépem nem megyek hotelbe hanem inkább ott alszom. Olyan rohadt hideg volt, hogy egy percet se aludtam, szenvedtem össze vissza, aztán szerencsére reggel lett és felszállhattam a gépre melegedni:)

Aztán hazaértem!
Itt a vége fuss el véle! De ráadásnak még egy térkép, meg pár út!

Izlandi zene:

Preikestølen

A hét eleji tervekben még nem szerepelt, hogy pénteken elmegyek túrázni, és végre megnézem a pulpit rockot (norvégul Preikestølen), de egy kedves ismerősöm meglátogatott és nem akartam, hogy egyedül menjen. Nem egy veszélyes út, de mivel arra felé még hó és jég van, inkább elkísértem.

Szóval reggel 6-kor kelés és indulás minél előbb, mert a túrától függetlenül nekem délután/este dolgoznom kellett!

Kompozás buszozás és egy óra múlva már ott is voltunk a kiinduló pontnál. Az infó táblán 4 óra van megjelölve menetidőnek és elvileg médium kategória. 

Tekintve, hogy egy nyomorult kirándulásnak se tudok úgy neki indulni, hogy "na sétáljunk egy jót" nyilván fele ennyi idő alatt teljesítettük a távot:)

De szó sem volt rohanásról. Sokszor megálltunk fényképezni, és a fagyott sziklák miatt egyébként sem lehetett ugrálni mint a kecskék, oda kellett figyelni. Négy kilométer az egész, de az első kettő elég meredek úton visz fel.

Gyönyörű napsütéses idő volt, így egy idő után már majdnem hogy pólóban nyomultunk. 

Másfél óra kellett felfelé, ami nem egy rossz idő.

Ha az ember beírja a googleba a hely nevét a legtöbb kép tele van turistákkal...a korai kelésnek köszönhetően viszont nagyjából négy másik ember volt rajtunk kívül ott. 

Negyven percig gyönyörködtünk, pihentünk, ettünk, ittunk, fényképeztünk aztán indulás vissza. 

Lefelé még jobb időt, egy óra tíz percet repesztettünk. Ami a legjobb, hogy ekkor már rengetegen jöttek velünk szembe, akik épp felfelé tartottak. A korán kelés tehát meghozta gyümölcsét és mindenkit sikerült beelőzni!

És most jöjjenek a képek:

Durva érzés a semmibe lógatni a lábad!